Egyetlen gondolat borít agyamra fátylat,
Vízió, mely térnek, s időnek szab gátat,
Magam előtt látom gyönyörűséges valód,
Isteni szépséged, azt az imádni valót.
Édes vágyaktól megfeszült testtel,
Izgatott bizsergésed, nem ereszt el,
Lüktet, hevesen ver a szíved,
Ereid feszülnek, izzik a véred.
Most kell, nem szabad várnunk,
Tegyük meg, mit annyira kívánunk,
Pendüljön hát szenvedélyünk érzéki húrja,
Egymástól szédülten vétkezni, újra és újra.
Élvezd a mámort, engedd, hogy halljam,
Bódult sikolyod a legszebb vágydallam,
Ölellek szorosan, karjaidban égek,
Érintésünk tüzétől lángra kap a lélek.
Szerelemtől vérágas, könnyező pillantás,
Gyönyörű szempártól, igéző vallomás,
Suttogón kívánlak, fülcimpád harapva,
Meztelen csókjaim, nincs is hely szavakra.
Gyorsuló ütemre lejtünk buja táncot,
Gátlásaink feledve, dőlnek le korlátok,
Megszűnik a világ, felhők felett szállunk,
Huncut csillagfényben leljük boldogságunk.
