Feltételes kényszer csupán az élet,tétován bóklászó véletlen végzet,homályos tükörben vicsorgó látszat,konc után kapva nem hiába fárad. Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban,porszemként bolyongsz az emésztő kínban,a valóság borzalmasabb, mint bármi,s a nagy isteni remény, túl parányi. Meg vagy jelölve, születésed óta,elfojtva álmaid, nem lehetsz szolga,de nincs menekvés, elméd ostorozzák,sötét börtönöd szabadságnak…