Szürke hajnalon- pianist-xxxx
Dalszöveg:
Bódult éjből, ébredni vágy a táj,
bénultan bandukol a félhomály,
harmatos hajnal hűvösébe tér,
ellejti táncát a felbolydult szél.
Semmibe fordul a lomha távol,
csendleplét szétteregetve gyászol,
végtelenbe borult apró zajokba,
foszló percekbe csapódik sóhaja.
Szétgurul az idő, cuppog a sárban,
megtörten csoszog csapzott gúnyában,
pocsolyában hempereg a sötétség,
évődőn hallgat a rideg üresség.
Bújik a fény, fodros fellegekben,
a tegnapot morzsolom szememben,
megint új kezdet, szorong a gondolat,
ismét egy vég, elmereng a pillanat.
Szürke égbolt ontja sűrű könnyét,
esendőn vágyja az élet hevét,
cseppje, cseppre koppan, mindenen áthág,
odakint lassan elfolyik a világ.
Szétgurul az idő, cuppog a sárban,
megtörten csoszog csapzott gúnyában,
pocsolyában hempereg a sötétség,
évődőn hallgat a rideg üresség.
Szétgurul az idő, cuppog a sárban,
megtörten csoszog csapzott gúnyában,
pocsolyában hempereg a sötétség,
évődőn hallgat a rideg üresség.
Szétgurul az idő, cuppog a sárban,
megtörten csoszog csapzott gúnyában,
pocsolyában hempereg a sötétség,
évődőn hallgat a rideg üresség.
