Fura az élet,
mikor mást megcsalsz és becsapsz,
s majd utolér a végzet,
mégis, te vagy ki megsértődsz, támadsz.
Felháborodsz, hisz te vagy kit bántottak,
mert tudod, mindig jót cselekszel,
másnak szavaid sohasem ártottak,
magadnak megbocsájtva mindent elhiszel.
Neked bármit szabad,
te vagy az egyetlen igazi gyémánt,
így más jobb, ha csak hallgat,
s gondolatodat is, kitalálja némán.
Micsoda világ ez,
hol a gonosz a jó?
Vajon így az élet mivé lesz,
ha az igazságos az alávaló?
Hazudni könnyű,
az igazsággal szembenézni nehéz,
életünk rohadt gyümölcs ízű,
körülöttünk mindent megesz a penész.
Én sem ide akartam születni,
hol több a bánat, mint az öröm,
csak szeretném magam jól érezni,
agyam, mégis rossz gondolatokon töröm.
Ha igazat mondok megvetsz,
hiába vagyok őszinte,
a hátam mögött is rajtam nevetsz,
megalázol ezt érdemlem cserébe.
De vajon mit mutat a tükör?
Látod önmagad?
Ott vagyok én is, mint megvezetett ökör!
Remélem végre boldog vagy!?
