Beléd szédülök
Hajnali csenden át,kopogtat egy gondolat,szívemhez kötözve,suttogd el titkodat! A hallgatáson túl,az álmok néma sóhaján,vágyaimat hordod,bújj hozzám! Tested sziluettje,lobogva lángol,gyönyörébe mártózom,zubogó zuhatag mámor. Lüktető rezzenésekben,lázasan érintelek,bőrödön remegőn,ölelésedbe tüzet lehelek. Kavargó lelkem,csak magának akar,táncolva sodor,hurrikán erejű a vihar! Beléd szédülök,már nem érdekel semmi,szerelem, ne múlj el,mindig veled akarok lenni!
Álomszerű lebegés
Az első gondolatom te voltál,a szívembe nyilakat rajzoltál,pici, aprócska elbűvölő fényt,veled szárnyalhassak angyalodként. Visszafordíthatatlan a pillanat,kitárt szárnnyal zuhanok, szél simogat,mint vágyaidba hulló szeretőben,száll a varázs, vibrál a levegőben. Sziromlepelből bújnak elő vágyaink,öledbe fészkelnek boldogság álmaink,rezzenő valódban meztelen a csended,mintha nem lenne határ, elveszem benned. Olyan puhán karolsz, beengedlek magamba,te vagy…
Csak mi vagyunk
Éltető forrásom vagy!Csobogó csermely, hűs vízű patak.Cirógatón ábrándos álmok árjával,örökké ringató medrembe csábítalak! Levegőm vagy!Szelíd szerelmes sóhaj ajkamon.Veled lélegzem be a pillanatot,összebújva ezer buja hajnalon! Te vagy a rétek virága!Színpompásan illatozó természet.Ujjaim, mint zarándok járják be tájaid,e szemkápráztató gyönyörűséget! Csókod fénylő hamvassága!?Maga a fejembe szállt boldogság.Cseppenként kortyolom édes zamatát,belőle sugárzik…
Nem vagy itt
Rám telepszik szürke létem kínzó magánya,Harcol a félelem, emlékeim foszlánya,Cseppenként ontja könnyét, remegőn szenvedő,Párnaráncok örvényébe olvad az idő. Puha táncát lejtve elnémul a pillanat,Hűvös csendben nesztelen lebben a gondolat,Szemhéjaim zárva, álmaimat ringatod,Magamban látlak, bőrömön hordom illatod. Sebeim tépkedi vágyaim csapongása,A lüktető éden fájdalmas ingoványa,Felfoghatatlan érzés, mámoros szerelem,Ujjaim közt olvadsz, csókjaid…
Nélküled meghalok
Reszkető csendemmel viaskodva,magam vagyok…Erőtlen testembe burkolózva,vágyak lüktetésétől sorvadok. Létem perceibe kapaszkodva,világod kívánom…Halk vigaszát szívem zakatolja,sóvár szerelmes szenvedélyálom. Gyönyört idéz a képzelet síkja,elveszem benned…Édes illanó illatod kínja,érintésed hálót húz, nem enged. Pillantásod eltűnő emléke,arcodat kutatom…Homályba vesző gyönyörűsége,csókod mérgét ajkamon vigyázom. Öröktől fogva bennem létezel,nélküled meghalok…Fény kitárja karjait, felemel,szemhéjam zárva, pillámon csillagok.
Tavaszzsongás
Halványan dereng a fény, hajnali harmatos ágyán ébred,Lustán nyújtózkodik, megfakult mámoros álmokon lépked,Meg-megcsillan, horizonton játszik, huncut mosolyt rejteget,Lüktető tavaszzsongás, a napsugár álmosan tekinget. Rügybe fakadt tavaszi fák ringó ölébe húz, csalogat,Hűs szellő lapul a fűben, lengén átkarolva elragad,Mézes csókját cseppenként itató virágtenger románca,A szivárvány színű zsongó természet, önfeledt násztánca. Nagyot…
Lételem
Buja lelkemben él menny és pokol, szenvedélyt szülő végzetem…Nélküle nem létezem…Szükséges lételem! Könnyűvérű éjszakákon bűneim hosszú sora végtelen…Nélkülük nem létezem…Szükséges lételem! Szédítő örvényként dédelgető dombok vezetik két kezem…Nélkülük nem létezem…Szükséges lételem! Combokon hempergő, kiéhezett, önzőn szerető érzelem…Nélküle nem létezem…Szükséges lételem! Mélyről felszakadó, gyötrő vágyaim érintése meztelen…Nélkülük nem létezem…Szükséges lételem! Részegítő…
Örök szerelem
Belőled fakadó féktelen sodró áradat,szelíden megbúvó szépséged tüze varázslat,finom kezed bársonyos, izgatottan kapkodó,szemeid fénye a vágytól gyémántként ragyogó. Boldogság olvadó csendjében, szívem otthonod,égő szenvedélyét a számra visszacsókolod,érzem lüktetését, lágy zenét dúdol magában,szemhéjam zárva, varázsfényes bódultságában. Kábult reszketésemmel lélegzem lélegzésed,vállamon szelíden simogató gyengédséged,mélyről feltörő hangodra simuló halk szavak,két szeretkezés között ölelkezve…
Érzelmeim örvénye
Fülemben még a nyári éj zenél,rólad mesél suttogó dallama,hangodat hozza távolból a szél,fájó szívem gyógyító balzsama. Szavaid mögé zárt álomkép,azt álmodom, úgy szeretsz, mint én,mert téged szeretni csodaszép,gyermekin, igazán őszintén. Én a tied, világunk összeér,elhoztad léted édes illatát,te az enyém, végtelen szenvedély,neked adom szerelmem mámorát. Boldogság csókja emel az égig,szememben…
Már semmi sem fáj
Az órák, percek messzire szöknek,szempilláimról éjbe peregnek,karomban pihennek a csillagok,az ég, s a hold is én magam vagyok. Magányban töltött hosszú éjszakák,egyre mélyebbre húz a némaság,szertefoszló képzetem álmai,kihunynak lelkem édes vágyai. Vagyok, aki vagyok, tán megszokás,valakinek, elfojtott illanás,bűn, mely egyszer régen megérintett,s most belém bújtat sok szép emléket. Gondolatom ismét…
