November
Novemberi méla melódia,merengő, keserves rapszódia,ökörnyálon tovatűnő zengés,zajjá halkuló kedves csicsergés. Konokul köröz, forog az élet,fényei már őszi lánggal égnek,dombok mögött, rétek hűvösében,szunnyad, köd takarta rejtekében. Sápadtan siratja a bús időt,mennybolt ágyra rajzol esőfelhőt,hűvös könnyeit ömlesztve… szipog,ázott avaron fázósan vacog. Dúdolnak dermesztő, szilaj szelek,lucskos fűszálakkal fetrengenek,kelletik még bájait ledéren,kopasz fák meredeznek,…
Az örök nyár illúziója
Tarka hátú, virágos rét pompájában,vibrál a lég, valahol messze botorkál,lenge, pipacsos koszorúval hajában,kacéran hajladozik, sok hetyke fűszál. Új útra kél, lebben a könnyű szellő,hűs patak vizét csábítón borzolja,úgy cirógat, mint egy gyengéd szerető,pillangótáncát jókedvűen ropja. Izzik mosolya partokon, hegyeken,élet, mézes csókú tüzes asszonya,vakító, végtelen égi tengeren,kék üstökén, hűs felhőit sodorja.…
Magányba zárt szív
Kopott csizmában ballag, múlt poros útján,lassú léptű, rég elvesztett idő síkján,árva, magányba zárt szív bánattal telve,a remény lángja csonkig leégett benne. Már nem zajong fájó kétségbeesésben,emlékek fojtogató ölelésében,a csend egyre csak mélyül, hallgatássá torzul,az élet keserűsége torkára szorul. Sötét éj árnyai közt árván bolyongva,átkos öregkor kopár kínját hordozza,félelem fonódik lelke…
Hintázunk
Magasba törve hintázunk,ívelő görbe szívdobbanásunk,s ha bírja majd a holnap,szerelmünk igazi hegyeket is megmozgat,valóra váltva minden belém képzelésed,emelkedésünkben a világ életté éled. Hintázunk le és fel,megküzdve a végtelennel.
Bús szimfónia
Hűvös takaróján nyújtózik az égbolt,éj csendjébe olvadva hangtalan sikolt,Hold hunyorog, halványuló csillag pulzál,hideg tél hull, kavargó holt időt szitál. Léptek alá fehér foltos suttogás terül,elmúlás szele kúszik kérlelhetetlenül,elbomló lehelete kormos füstöt zihál,rideg vackán lapul, ólálkodik a halál. Darabokra hull, lassan elvérzik az élet,por itta lázas boldogság, kínzó képzelet,eltávolodik a valóság,…
Fényévnyi szerelem
Mosolyod bűbája édes tolvaj,finom szelídség szádon a sóhaj,sóvárgással átitatott hangulat,vágyakozásom rád lopja csókomat. Ajkadat hűsítő huncut forróság,balzsamos bőrödre hevült bohóság,csillagörvénye a képzeletnek,szenvedély tükre a végtelennek. Szemeidbe kapaszkodó vonzalom,érintő tüze csapongó oltalom,vágyorkánok örökös fogsága,fényévnyi szerelem pillantása. Éltető lángban szerető áhítat,égetőn parázsló érzésáradat,vad, táncoló szívek, mámor varázsa,pulzusod perzselő cirógatása. Hömpölygő árral lávaként…
Téli örömvilág
Bágyadt szürkeség ül a havas tájra,színek nélküli, fénytelen homályra,pihe-puha táncot járnak a hópihék,fehér ölelésbe csendesül a vidék. Selyemként terül szét az est békéje,formát ölt, halkan ropog lassú lépte,nyikordul a kapu, az öreg hazatér,friss vacsorával várja egy édes tündér. Szelíd szíve remeg két szép szemében,pattogó tűz duruzsol sparheltjében,esti áldás, örömvilág hull…
Por és hamu
Süppedő trágyában vergődik az élet,disznók közt fetrengve megkopik a lélek.Pokolra születtél,álmaid szétfújta a szél.Ez jutott, szenny és mocsok,örömfoszlányokra eltékozolt napok.A bőrödbe égő veríték,hamis önámítás, hogy van segítség.Torkodon akadt a szándék,fényből sötétbe húzott az árnyék.Léted csapdája ordítva rád zárul,az elmúlást várva, nyílt sebbé tágul.Az út végére darabokra hullva,fájón nézel a szárnyaszegett…
Nincs menekvés
Feltételes kényszer csupán az élet,tétován bóklászó véletlen végzet,homályos tükörben vicsorgó látszat,konc után kapva nem hiába fárad. Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban,porszemként bolyongsz az emésztő kínban,a valóság borzalmasabb, mint bármi,s a nagy isteni remény, túl parányi. Meg vagy jelölve, születésed óta,elfojtva álmaid, nem lehetsz szolga,de nincs menekvés, elméd ostorozzák,sötét börtönöd szabadságnak…
Szürke hajnalon
Csendleplét szétteregetve gyászol,semmibe fordul a lomha távol,végtelenbe borult apró zajokba,foszló percekbe csapódik sóhaja. Bódult éjből, ébredni vágy a táj,bénultan bandukol a félhomály,harmatos hajnal hűvösébe tér,ellejti táncát a felbolydult szél. Bújik a fény, fodros fellegekben,a tegnapot morzsolom szememben,megint új kezdet, szorong a gondolat,ismét egy vég, elmereng a pillanat. Szürke égbolt ontja…
