Őszi elégia
Sötét felhők gyülekeznek lomhán, mélyen,mint gondok raja a tépett őszi égen,a háztetőkön dobol már az este,hull az idő, csöppre csöpp, perc a percre. Az út kövén halk melódia hallik,mikor az ég a nyirkos földre hajlik,az eső függönyt húz a régi kertre,hol annyi vágyunk volt virágba mentve. Színtelen szirmaik földre hullva…
Andalító harmónia
Ezüstös folyón, álmos fénye csillan,Alkony dallama lenge légbe illan.Csillagfényes nyári est fátyla lebben,Két magányos szempár pillája rebben. Arcukon árnyék, szemükben tűz ég,Testükben érzés, elbűvölt szépség.Pillangók ők a sötét éjszakában,Összefonódva a vágyak lángjában. Első táncuk álomittasan mesél,Mozdulataik szenvedélye zenél.Szívük üteme szinkronban dobban,Elmerülnek e ringató dalban. Bódultan bújó szédült lüktetés,Csókban csengő szerelem…
Magány-szonáta
A csend, mint vastag fal, körülölel,magamban állok, nincs ki felemel,szobám egy sziget, s végtelen a tenger,lelkem bolyong, mint árva, kósza ember. Bánat szőtte holt gondolatok fonala,zúg körülöttem, mint darazsak moraja,a szavak nem pótolják az élő hangot,mely szívemben egykor vígan visszhangzott. A múló időben ketyeg perc és óra,mint homokszem pereg, hull…
Éjféli szerenád
Sejtelmes sóhajok suttognak,fülembe hull minden szó,szemeidbe nézek, csillognak,vágyaim, mint a legmélyebb tó.Mézes ígéret ajkadon,varázs világod kitárod,lelkem adom vakon,testem is tiéd, nem bánod.Álmaid zugába rejtve,megtalálsz, ha keresel,ölelésed csapdámba ejtve,határokat töröl el.Érzések árja nyitja kapuját,megrészegülten iszlak magamba,tested hulló harmatként jár át,alagutat váj tudatomba.Szerelmünk időtlen ígéret,hevesen dobol a szívben,éjféli szerenád epedve éget,örvényként sodor…
Sümeg
Ó, Sümeg, szikládból nőtt a büszke vár,históriád messzi múltba visszaszáll,bronzkoron, rómaiakon át ívelő,kövek mélyén szunnyadó, ősi bölcső. Püspöki szék, kereszténység otthona,falaid közt zengett ima, s ballada,Kinizsi kardja itt villant egykoron,győzedelmes dal zendült a vén várfokon. Vad háború dúlt, török ágyú dörgött,bástyáid alatt vesztes vér hömpölygött,de a szabadság csak pillangó-álom,labanc árnyék…
Téboly
Hol sötét elmém ördöggel riogat,háború halott fantomja sikongat,kies tanyán, távol a mindenségtől,anyám kínban szül, messze emberektől. Kamaszkorom szerelme ott rothad el,hol tölgyfák közt madár dala énekel,agyamban régmúlt idők hamvadt csókja ég,meztelen lábnyomomban ér utol a vég. Ragad a sár, lehúz mélységes ölébe,mint elfeledett emlék a feledésbe,gyertyafény pásztázza testem állapotát,megvilágítva rövid…
Legenda
Büszke ősi hegy, bölcsesség hordozója,mondott isteneink rejtélyes otthona,csendet ölelő, mérhetetlen magasság,mozdíthatatlan, időtlen hatalmasság. Átszelve az eget, fátylat öltve fel,bájaira párafelhőket lehel,patak ered fent, szilaj sziklán utat váj,szarvas és pisztráng otthona e varázstáj. Folyó zúg lent, kövekkel dulakodik,tavaszi áradásról árulkodik,uszadékfák, homok, fűben hevernek,tanúi a zabolátlan vizeknek. Lassan halad a szekér, ökrök…
Forró csata
Forró csatát vívok veled,kortyolom sóvár leheleted,vágyainkkal átitatva,mámor árad szétcsorogva. Arcgödröcskék, kódolt jelek,sóhajt suttogó tekintetek,lágy ajkaink csókba veszve,lelkünk száll a végtelenbe. Szádban ízlik minden jóság,napfény, erdő, hegyi csodák,végtelen táj, patakzó álmok,vágy-lakomban rád találok. Lázas lelkek kéjes tánca,nyárnak bódító románca,zabolátlan szenvedélyünk,érintése szédül bennünk. Hold-fátyolban ölelsz engem,vad viharok örvényében,lüktet vérem, tűz testemben,hamuvá ég…
Álomittas könnyűség
Az éjszaka szívemben,hajnallá változik,csillagként hull csendben,láthatáron átszökik. Senki sem láthatja őt,piruló ég nyeli el,színtelen álmokból rőt,illattalan rejtéllyel. Hold ásít, elfáradt rég,reggelt súg a gondolat,felhőket varr az ég,fodros szélű párnákat. Körénk fonódik, oly szép,álomittas könnyűség,lelked iránytű, térkép,eleven gyönyörűség. Szárnyalunk fesztelen,tekinteted igéző,mosolyod mellemen,mint csillogó ékkő. Fényedbe rajzolok,pulzáló ösvényeken,szerelmes mámorok,át a végtelenen.
Pipacsok tánca
Némán bólogató pipacsfejek,vígan ringva, igézőn illegnek,törékeny szépség, önfeledt és szabad,nyár hevének lüktetéséből fakad. Gyengéd fátylukkal sebeim fedik,finoman ölükben melengetik,szépségük szenvedélye Kánaán,tünékeny varázs a lét színpadán. Nap csókolta szirmok, gyenge papír,rajtuk a reggel új harmatot ír,álom-mákony boldogság, csak ígéret,pipacsmezőn csalfa délibáb képzet. Vöröslő vonzalom, tépett tapasz,pipacsok tánca, szertehullt vigasz,szélben libbenő vad…
