Eljött a csúf világvége,
ünnepeljünk örömére,
minden ember vidám, s boldog,
megszűnik most minden gondod.
Örömünnep földön, s égen,
nem lesz még csak temetés sem,
nem lesz ki majd megsirasson,
a félelem rád ne hasson.
Örülj neki véget ér már,
amit, mindig úgy utáltál,
igaz nem lesz szeretet sem,
az ki téged elfelejtsen.
Vár ránk most a vidám halál,
minden embert meg is talál,
nem lesz itt más, csak áldozat,
magával ránt a kárhozat.
Ne félj nem lesz több túlélő,
rólad sok rosszat mesélő,
élvezd az utolsó percet,
a kezem most el ne engedd.
Együtt szállunk fel az égbe,
vár a pokol sötétsége,
akárhogy lesz nem fog fájni,
nincs is miért kiabálni.
Mégis kiálts szép szavakat,
itt az utolsó pillanat,
kicsi szívünk végleg hallgat,
a nagy világ porrá hamvad.
