Csókos álmok
...Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban, porszemként bolyongsz az emésztő kínban, a valóság borzalmasabb, mint bármi, s a nagy isteni remény, túl parányi...
...Fülemben még a nyári éj zenél, rólad mesél suttogó dallama, hangodat hozza távolból a szél, fájó szívem gyógyító balzsama...
...Lassan ébredezel én gyönyörű kincsem, tollpihe pihen az aranyló hajtincsen, s mint szemedből a könnycsepp, ő is tova száll, szép arcod simítva mosolyod rám talál...
...Szeretlek! Egy tőmondat, mely elhagyja a számat. Szeretlek! Ennél szebbet, egyetlen szív sem kívánhat. Szeretlek! Jelentése, belőled minden. Szeretlek! Hisz te vagy, a legértékesebb kincsem...
...Csend sötétjében zártam karjaimba testedet, hallgattam halk ritmusával dobogó szívedet, lehunyt szemhéjam alatt reszkető ezüst fény, éber álmom is rólad szól, gyönyörű tünemény...
...Árad a fuvallat, szirmokat röptet, zizzenő avarágy szeli a csöndet, lágyan ringatózva az erdő vigad, mező zsibong lüktető élet sarjad...
...A test, s a lélek most együtt tombol, Az elme kikapcsol, semmire sem gondol, csak téged imád, s követel szüntelen, szenvedélyünk határát nem látom, oly végtelen...
...Néhány huncut pillantás, kedves mosoly, mi kettőnk között alakul, az már komoly, lehet tengernyi hibád, észre sem veszem, elveszett az okos fiú, elvetted az eszem...
...Nézd, lebegő szárnyait, szürkébe hajlanak a fények, szétszórják sejtelmes árnyait, börtönbe zárnak, fájó emlékek...
...Örömök vágya kísért, kínzott szívembe váj, tövised ölelem, halálra szúrt, nem vagy már, hamuként száll el minden édes látomás, magányomban bújik mellém az elmúlás...
...Szürke égbolt ontja sűrű könnyét, esendőn vágyja az élet hevét, cseppje, cseppre koppan, mindenen áthág, odakint lassan elfolyik a világ...
...Puha táncát lejtve elnémul a pillanat, Hűvös csendben nesztelen lebben a gondolat, Szemhéjaim zárva, álmaimat ringatod, Magamban látlak, bőrömön hordom illatod...
...Kábult reszketésemmel lélegzem lélegzésed, vállamon szelíden simogató gyengédséged, mélyről feltörő hangodra simuló halk szavak, két szeretkezés között ölelkezve siklanak...
...Koldusa vagyok igéző tekintetének, pajkosan kacsint, pillanatra megremeg, véremben cseppjei szerelem tengerének, simogató habjában fürdetem lelkemet...
...Levegőm vagy! Szelíd szerelmes sóhaj ajkamon. Veled lélegzem be a pillanatot, összebújva ezer buja hajnalon!...
...Szemeid tükrében keresem a lét értelmét, ragyogásukból fakadó mosoly szépségét. Arcod domborulatai elárulják az összes csodát, lassuló mozdulataim gyorsítják szívem ritmusát...
...Éhes, szorít a szörny, elevenen elnyel, lidérces láztól üvölt, mindent felperzsel, vérízű elmúlás bűzlő szagát ontja, árnyként suhan a halál mérgező csókja...
...Léptek alá fehér foltos suttogás terül, elmúlás szele kúszik kérlelhetetlenül, elbomló lehelete kormos füstöt zihál, rideg vackán lapul, ólálkodik a halál...
...Gátlástalanul gátlásos vagyok, Még csak magamhoz sem nyúlhatok, feloldani feszültségeim nem merem, merengve nézek magam elé szüntelen...
...Kopott csizmában ballag, múlt poros útján, lassú léptű, rég elvesztett idő síkján, árva, magányba zárt szív bánattal telve, a remény lángja csonkig leégett benne...
Ajkaidnak csábos bája,
csókos álmom netovábbja.
Formás cicik úgy imádom,
nyelvemmel meg is áldom.
Ajkaim már lejjebb járnak,
elkapják a nyuszikádat…
Kapsz is rá sok puszikákat!
Simítja kezem fenéked,
oda is jár egy cupp tenéked!
Lábujjadon édes nyelves,
ha fejbe rúgsz is,
csak el ne kergess!
