Édesanyám öröksége
Időtlen kincsed hordom lelkemben,
mint drágakövet ódon keretben,
szereteted áldott lángja lobog,
míg földi létem útján haladok.
Arcod ráncain történetek,
küzdelmekről mesélő jelek,
napjaid fájdalmakkal vívtak,
kezed nyomán virágok nyíltak.
Tested megtört, de lelked még szabad,
példád bennem örökké megmarad,
mit tőled kaptam: végtelen erő,
mely mindenkor táplál és tovább nő.
Örökséged nem múló gazdagság,
amit adsz az a tiszta boldogság,
mint a lélek gyémánt ragyogása,
mely fényével az elmét formálja.
Bölcsességed, mint csillagok fénye,
bevilágít az éj sötétjébe,
léted nekem maga a csoda,
szívemben nem hallgat el soha.
