00062
...Éhes, szorít a szörny, elevenen elnyel, lidérces láztól üvölt, mindent felperzsel, vérízű elmúlás bűzlő szagát ontja, árnyként suhan a halál mérgező csókja...
...Nézd, lebegő szárnyait, szürkébe hajlanak a fények, szétszórják sejtelmes árnyait, börtönbe zárnak, fájó emlékek...
...Betört napkorong lángnyelvén gyülekeznek, szürke lábbakkal taposva égi utat, búcsút intenek bánatos könnyeiknek, a gyöngyökbe zárt áldás lágyan simogat...
...Szelíd szíve remeg két szép szemében, pattogó tűz duruzsol sparheltjében, esti áldás, örömvilág hull a házra, lobog a szeretet fénylő gyertyalángja...
...Torkodon akadt a szándék, fényből sötétbe húzott az árnyék. Léted csapdája ordítva rád zárul, az elmúlást várva, nyílt sebbé tágul...
...Kopott csizmában ballag, múlt poros útján, lassú léptű, rég elvesztett idő síkján, árva, magányba zárt szív bánattal telve, a remény lángja csonkig leégett benne...
...Lassan ébredezel én gyönyörű kincsem, tollpihe pihen az aranyló hajtincsen, s mint szemedből a könnycsepp, ő is tova száll, szép arcod simítva mosolyod rám talál...
...Végtelen szenvedés, álmatlan hajnalokon, csalfa reménnyel tele, szótlanul fuldoklom, téli rideg világ költözött életembe, rabláncán a félhomály, fagytól meggyötörve...
...Tested sziluettje, lobogva lángol, gyönyörébe mártózom, zubogó zuhatag mámor...
...Koldusa vagyok igéző tekintetének, pajkosan kacsint, pillanatra megremeg, véremben cseppjei szerelem tengerének, simogató habjában fürdetem lelkemet...
...Puha táncát lejtve elnémul a pillanat, Hűvös csendben nesztelen lebben a gondolat, Szemhéjaim zárva, álmaimat ringatod, Magamban látlak, bőrömön hordom illatod...
...Azúrkék szemével kacsint az ég, összeolvad, reszket a messzeség, vándormadaraink visszatérnek, fecske, gólya búcsút int a télnek...
...Fülemben még a nyári éj zenél, rólad mesél suttogó dallama, hangodat hozza távolból a szél, fájó szívem gyógyító balzsama...
...Megfáradtan baktat a világ, arcunkra langy mosolyt rajzol, hűs szellő hozza leheletét, kertek alján az ősz csatangol...
...A test, s a lélek most együtt tombol, Az elme kikapcsol, semmire sem gondol, csak téged imád, s követel szüntelen, szenvedélyünk határát nem látom, oly végtelen...
...Gerinctelenek pusztító ura, szemfényvesztők leghitványabbika, arcáról bőre, sohasem hámlik, népének vérszívójává válik...
...Csend sötétjében zártam karjaimba testedet, hallgattam halk ritmusával dobogó szívedet, lehunyt szemhéjam alatt reszkető ezüst fény, éber álmom is rólad szól, gyönyörű tünemény...
...Gátlástalanul gátlásos vagyok, Még csak magamhoz sem nyúlhatok, feloldani feszültségeim nem merem, merengve nézek magam elé szüntelen...
...Árad a fuvallat, szirmokat röptet, zizzenő avarágy szeli a csöndet, lágyan ringatózva az erdő vigad, mező zsibong lüktető élet sarjad...
...Szeretlek! Egy tőmondat, mely elhagyja a számat. Szeretlek! Ennél szebbet, egyetlen szív sem kívánhat. Szeretlek! Jelentése, belőled minden. Szeretlek! Hisz te vagy, a legértékesebb kincsem...
...Örömök vágya kísért, kínzott szívembe váj, tövised ölelem, halálra szúrt, nem vagy már, hamuként száll el minden édes látomás, magányomban bújik mellém az elmúlás...
...Levegőm vagy! Szelíd szerelmes sóhaj ajkamon. Veled lélegzem be a pillanatot, összebújva ezer buja hajnalon!...
...Túlcsurran a borzongás, hömpölygő égi áradat, angyalok mosolya arcodon, mohón harapom válladat...
...Lázzá szökik, túl törékeny a pillanat, feszül bennem, bilincset tör a gondolat, büszkeségem megkopott, egyre csak kérlel, fussunk el messzire, szökjünk el a széllel...
...Minden elcsókolt csókod íze, mézédes nektár áradata, ajkaimon pihen örökre, lüktető boldogság zamata...
...Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban, porszemként bolyongsz az emésztő kínban, a valóság borzalmasabb, mint bármi, s a nagy isteni remény, túl parányi...
...Léptek alá fehér foltos suttogás terül, elmúlás szele kúszik kérlelhetetlenül, elbomló lehelete kormos füstöt zihál, rideg vackán lapul, ólálkodik a halál...
...Szürke égbolt ontja sűrű könnyét, esendőn vágyja az élet hevét, cseppje, cseppre koppan, mindenen áthág, odakint lassan elfolyik a világ...
...Tovatűnt hősök, igaz magyarok, Nem lennétek büszkék, ha látnátok fiaitok. Elfeledték az egykori dicsőséget, Meglopják, eladják, az ősi örökséget! Elmúltak a századok, S mi magunk hozunk fejünkre gyalázatot!...
...Szemeid tükrében keresem a lét értelmét, ragyogásukból fakadó mosoly szépségét. Arcod domborulatai elárulják az összes csodát, lassuló mozdulataim gyorsítják szívem ritmusát...
...Kábult reszketésemmel lélegzem lélegzésed, vállamon szelíden simogató gyengédséged, mélyről feltörő hangodra simuló halk szavak, két szeretkezés között ölelkezve siklanak...
...Néhány huncut pillantás, kedves mosoly, mi kettőnk között alakul, az már komoly, lehet tengernyi hibád, észre sem veszem, elveszett az okos fiú, elvetted az eszem...
...Csak akarnod kell, s minden valósággá változik, Hisz teremtő a gondolat, mit képzeleted megálmodik, Szabadon elérheted, bármit is szeretnél, Léted határain túlra repítő, friss hajnali szél...